A Nap magja megérdemli, hogy az idei év egyik legkiemelkedőbb hazai megjelenésének tituláljam, a Varga Balázs által készített zseniális borítójával együtt. Johanna Sinisalo: A Nap magja Kiadó: Metropolis Media Kiadás éve: 2019 Eredeti cím: Auringon ydin Fordította: G. Bogár Edit Oldalszám: 336 oldal Értékelés: 10/10 raptor Szerző: Demencze Ilona
Úgy gondolom, hogy a hajlam emberfüggő, hiszen nem mindenki lesz áldozata bármelyik szernek, ha erős vagy olyan társra lel. Hogy a paprika miért került erre a listára a kötetben igazán érdekes meglátás. Nézzétek csak! "Mélytányérba szedek a zöldségraguból, megkeverem egy kicsit, hogy lehűljön, de ne hűljön ki nagyon. A meleg ételbe tett lövés egyedülálló: elsőre lehetetlen megmondani, melyik égeti a szádat, az élet forrósága, vagy a kapszaicin tüze. Megremegek, amikor először megérzem az habanerót. Már három vagy négy villányival megettem, amikor végre megérzem az erejét, elsőként egy kis csobogó hullám érkezik, aztán viszont időm sem marad észrevenni, ahogy a dübörgő szökőár mindent elönt. Kiáltás tör fel belőlem, amint a forró vasaló elkezdi a szám belsejét simogatni. A testem összes izzadságmirigyének pórusain keresztül egyszerre lövell ki a forróság. A gerincem mentén égető cseppek ömlenek végig, a homlokom, a szemem alja, a hónaljam, a lágyékhajlatom, a nadrágom csupa-csupa izzadság, mintha magam alá löttyintettem volna valami vizeset, és ez akár meg is történhetett volna anélkül, hogy észrevenném, hiszen a láng most a nyelőcsövemen száguld végig, és úgy hasít belém a mellkasom alatt, akár egy balta.
Finn Euszisztokrata Köztársaság, 2013. A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számon tartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták. A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak. Johanna Sinisalo, a finn weird irodalom kiemelkedő alakjának alternatív történelmi regénye szellemes és lenyűgöző társadalmi polémia, középpontjában egy fiatal lánnyal, aki eltűnt testvére után nyomoz, miközben egyre inkább az illegális csilipaprika hatása alá kerül egy olyan világban, ahol a szeretet, a szex és a szabad akarat mind az állam irányítása alatt állnak.
Idén ötödik alkalommal, a közös zsűrizés eredményeképnt összeállítottunk egy ajánlót az előző évben megjelent és legjobbnak ítélt science fiction regényekből. Ebből a tizenkét könyvből igyekeztünk most kiválasztani az év legerősebb, legfontosabb, leginkább kiemelkedő megjelenését, amelyre még évek múltán is úgy gondolhatunk, mint meghatározó olvasmányra, vagyis azt a regényt kerestük, amelyik méltó az Év Könyve címre. Választásunk végül nem egy, hanem rögtön két könyvre esett. Így a 2019-ben megjelent sci-fi regények közül az SFF Vektor zsűrije szerint az Év Könyvei: Johanna Sinisalo: A Nap Magja és Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei A finn Johanna Sinisalo regénye, A Nap Magja egy alternatív történelmi disztópia, egy társadalmi sci-fi, amelyben hangsúlyos a nemi szerepek kérdésköre. Egy olyan szelíden elnyomó társadalomban találjuk magunkat, ahol a módszeresen felépített áltudományos propagandának köszönhetően csak az alkalmazkodó és engedelmes nők maradhatnak termékenyek, továbbá minden élvezeti cikk és szer üldözendő "az általános közegészség védelmében".
Ezeken felül találkozhatunk törvényekkel, az idegen szavakra külön rövid fejezetben magyarázatot is kapunk. Tényleg olyan érzése lehet az olvasónak, hogy itt egy új, mesterségesen megteremtett társadalom "emlékiratait" olvasgatja, és nem is tűnik annyira fikciónak. Bár több részletnek köszönhetően ez a disztópia akár valóság is lehetne, az egész mégis álomszerű. Ezt megerősíti a tény, hogy Vanna komoly chili-függő, és nincsen túl sok tiszta pillanata. Akár az egészet képzelhetné is, és nem is lehetünk 100%-ig biztosak abban, hogy ez nem így van. Mégis pont ettől válik egyszerre taszítóvá és vonzóvá ez a világ. A Nap Magja tökéletlenül tökéletes. Ez köszönhető annak, hogy a szerző az olvasó elé vetít egy alternatív világképet. Johanna Sinisalo remekül bánik a szavakkal, illetve a szöveg élvezhetősége persze a fordító érdeme is. Könnyen bele tudtam merülni a történetbe, mert sok leírás annyira realisztikusra, hihetőre sikerült, hogy olvasás közben jogosan merülhet fel: az akár valóság is lehetne.
Kezdeném a borítóval, mely először semmi furcsaságot nem okozott, mire rájöttem, hogy a képen látható forma a nőiességhez szorosan köthető és bizony keserűen felkacagtam, mert a külső kép egy remekmű a szememben, hiszen esztétikusan megmutatja, hogy miről is szól a kötet. Johanna Sinisalo: A Nap magja című alkotása ugyan egy képzelt társadalomról mesél, mégis a mai világunk különböző népeinek negatív életformáit vegyítette egybe. Adott egy testvérpár, két lány, kik bár egy családból származnak, mégis különböznek egymástól. Egyikük a társadalomban népszerű eloikhoz tartozik, míg a másik cseppet eltér tőle. A boldogulás érdekében a család úgy dönt, hogy azonos nevelést kapnak, ezért mindent elkövetnek, hogy a látszat fent is maradjon. Hiszen ebben a társadalomban a szőke, szolgalelkű, párzásra alkamas eloik mehetnek csak férjhez és alapíthatnak családot. Az élesebb eszű morlockok alantas munkával töltik napjaikat, nem szülhetnek és megvetés övezi életüket. A két testvér boldogulásáról szól a történet.
Eredeti címe: Auringon ydin (2013. ) Kiadta: Metropolis Media (2019. ) Oldalszám: 335 Forrás: kiadó Értékelésem: A Metropolis Media friss megjelenései közül ez a könyv keltette fel leginkább az érdeklődésemet. Kíváncsi voltam arra a fülszöveg alapján, hogyan is tud működni egy olyan Világ, ahol olyan fontos dolog, mint a szex "fogyasztási terméknek" számít és egy olyan kis semmiség, mint a chili, tiltott árunak. Johanna Sinisalo érdekes jövőképet festett le a történetében vagy alternatív múltat, kicsit zavarban vagyok hogy is fogalmazzam meg. Maga a könyv 2013-ban jelent meg, a történet pedig 2016-2017-ben játszódik, szóval neki a közeli jövőben, nekünk a nem olyan régi múltban, de mégis a történet váza jóval korábbra vezet vissza, az 1900-as évek elejére. Egy elég fura Finnországban játszódik a történet, ahol mondhatni valóra vált Hitler fajtiszta álma, csak mindez kimondottan a nőkre kivetítve. Lényegében a nők és az állatok között semmilyen különbség nincs a történet szerint. A "tudósok" kitalálták hogyan lehet létrehozni a tökéletes női egyedet, aki szexi, bólogató kiskutya, az ágyban fantasztikus, tökéletesen vezeti a háztartást, neveli a gyerekeket, kiszolgálja a férjét maximálisan, de buta.
Az olvasási szokásaimra olyan drámai mértékben a koronavírus nem volt hatással, talán annyiban, hogy kicsivel több időm jutott elmélyedni egy-egy könyvben. Amit inkább fontosabbnak tartok kiemelni, az az, hogy szembesültem vele, a kiadókra mekkora hatással lehet egy ilyen kialakult helyzet és mennyi mindent megváltoztathat, főképp negatív irányba. Ráébresztett, hogy nekem, mint olvasónak is nagy szerepem van abban, hogy merre tud tovább haladni egy-egy kiadó, ezért már próbálok odafigyelni, hogy inkább közvetlenül a kiadóktól rendeljek, ha van rá lehetőségem, hiszen ezzel segítem, hogy a bevételt a kiadó kapja és ne megosztozva más féllel. Nem akartam úgy elmenni a 2020-as év mellett, hogy ne tegyek említést Simon Stålenhag munkásságáról, legalábbis azon részéről, amely hazánkba is eljutott és az év során megismerkedtem vele. Sokáig kerülgettem az első könyv beszerzését, mint a forró kását, mert féltem, hogy meglehetősen "készen kapom" majd az olvasottakat az illusztrációknak köszönhetően.
Sokkal inkább az, amire egy ilyen abszurd történet lehetőséget ad: a kifacsart nézőpont által önmagunkra, saját esendőségünkre és befolyásolhatóságunkra pillanthatunk rá – olyan nézőpontból, mellyel "amúgy" nem találkozhatunk. A sorok között írásnak komoly kultusza volt egy időben, amit a szükség teremtett meg. De úgy tűnik, a sorok közötti olvasásnak is komoly kultusza kezd alakulni. Újra. A világ szerencsésebb felén azért, mert a kellemessel elfedik az igazat, a világ szerencsétlenebbik felén meg azért, mert beköszönt a rafinált diktatúrák és a fortélyos félelem kora – a kor, amiről azt hittük, a rendszerváltással mögöttünk maradt. De újra felmerül a kérdés, "…minden nemzedéknek megvan a maga Hitlere? Hogy a megváltozott, nem biztonságosnak érzett világban valaki jobb életfeltételeket ígér, és ennek nevében az emberek készek elfogadni a diszkriminációt, a gyűlölködést és az erőszakot? "