Ezt követően betlehemes drámajátékban vettek részt, majd Luca búzát ültettek, gyertyát öntöttek és mák pipát készítettek. December 18-án a Művese állomás betegei várták nagycsoportosainkat. Karácsonyi műsorral köszöntötték gyermekeink a betegeket, hiszen többük nem is hagyhatja el az épületet, karácsonyozni is itt fog, Számukra a gyermekek vidám köszöntője az ünnep egyik legkedvesebb része. Óvodásaink itt átélhették azt, hogy milyen jó adni, segíteni másoknak. A decemberi ünnepkör egy közös "Karácsonyi ebéddel" zárult óvodánkban. B oldog karácsonyt mindenkinek!
Már korábban el kezdtük gyűjteni a madáreleséget- töpörtyű, szalonna, dió, olajos magvak, madárkalács, stb. -, amit aztán az elkészült madáretetőkkel együtt kivittünk az Érsekkertbe, ahol Madárkarácsonyt tartottunk minden csoport részvételével. December 15-én a nagycsoportosok a Karácsonyi forgatag c. városi rendezvényen vettek részt délután 5 órakor. Ezt természetesen megelőzte egy felkészülési időszak, amikor a gyermekekkel karácsonyi verseket, dalokat tanultunk, és felelevenítettük a Lucázás hagyományát is. Ezt azért tartottuk fontosnak, hogy gyermekeink megismerjék azokat a hagyományokat, amelyek segítségével nemcsak népi bölcsességeket ismerhetnek meg, de a népi kultúra felelevenítésével magyarság tudatukat is erősíthetjük és megalapozzuk szülőföldjük szeretetét is. Ezen a rendezvényen előadtuk a Lucázó dramatikus játékot és versekkel, dalokkal köszöntöttük az ünnepet váró kalocsaiakat. December 16-án óvodánkba ünnepeltük meg a Karácsonyt. Úgy gondoljuk, hogy ez az ünnep nemcsak a családoké, de a közösségeké is, és az egyes embereké is, akik még hisznek a szeretet, az összetartozás, a segítő kéz erejében.
S azóta minden esztendõnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért õsszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel késõbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendõ alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévõ jó miatt a bennük lévõ rosszat. – Ez a karácsony igazi meséje – fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén –, én pedig azért mondottam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és elõítéletekbõl, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert.