A vers érdekessége, hogy jóslata, mely a 80-as években - tehát még az ezredforduló előtt! - Kanadában fogalmazódott, szinte szó szerint megvalósulni látszik. Különösen érdekes lehet középiskolai tanulók és tanáraik számára hatvan percben együtt látni, hallani e három költőt, mint mélyen gondolkodó és érző EMBER-t is, akik az elődökre épülő költészetükkel megalapozták mai irodalmunkat. Az előadás mintegy esszenciája a Versszínház kilenc esztendeje indult versszínházi előadássorozatának, melyben Turek Miklós monodrámai formában mutatja be magyar költők életét és költészetét. A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása Bemutató időpontja: Stáblista:
Ne érdekeljen rím, se múlt. A metafora rettenet. Minek kellene vers? Kinek? Felejtsd el ezt a versemet, gyűjts inkább luxuscikkeket, már amit meghagynak neked, sóvár, rabló idegenek! Gyűjts ágacskát, falevelet, ha lesznek még falevelek, ha marad erdő! Rengeteg a pusztulás és nem ereszt kiégő gyárak füstjele. Végül már mindent beborít az ipar mocskadéka itt és győz Euró-Ázsia, a borzadály, a mánia! Hagyd kínjaid, interneted. Tűzz fel a hegyre, míg lehet, amíg még menekítheted, ami vegzálások után is benned, épen megmaradt: búzamezőket, strandokat, működő nagyvárosokat képzelj el! Rózsakerteket teremt újjá a képzelet. És ezt már nem vehetik el pusztító hordák. Kitelel és megőriz a képzelet. A könyv lehet-e menedék? Inkább hazádul ama lányt képzeld el és ne tétovázz, ne cidrizz és ne totojázz. Búcsecs, Királykő elkever, a saját félelmeivel. Messzire láthatsz: önmagadba, lángol a jóság csipkebokra, nem olthatják ki kazánok, kirgizek, kozákok, tatárok. Itt nem találnak rád soha! És amíg te emlékezel, a többieknek nem leszel, s míg új világod tervezed, szép lassan elfelejtenek, vígan benépesítheted, az újraköltött életed!