Az 1988-as szilveszteri műsorban tűnt fel utoljára. Egészsége folyamatosan romlott. A budapesti Fiumei úti kórházban hunyt el. Búcsúztatására a farkasréti temetőben került sor, a Magyar Televízió saját halottjának tekintette, jelen voltak kollégái és rajongói is. Nagysimonyiban helyezték örök nyugalomra, szülei mellé. Sírjára gyakran visznek virágot ismeretlenek is. Hajas Ilona képernyőre termett ember volt. Mindig mosolygósan és üdén lépett be a stúdióba és magától értetődő egyszerűséggel foglalt helyet a bemondószékben. Külseje és kellemes hangja magával ragadta a nézőket, az egyik kedvenc bemondónőjük lett. Kollégái is szerették, mindig szívesen segített mindenkinek. Az Iskolatelevíziónak lett a kedves tanító nénije, tudását a képernyőn keresztül adta át kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Vágyott arra, hogy minél többet tudjon, és hogy szakmájában minél többet érjen el. Lánya, Vincze Vivien egy évig a Magyar Televíziónál volt bemondónő, később a Juventus Rádió hírszerkesztőjeként és hírolvasójaként dolgozott.
- Amikor beleszólt, hogy Bodrogi, majd eldobtam a kagylót, mert ez a hang! Teljesen elájultam tőle. A Gyulai Várjátékokon találkoztam vele legközelebb, lemondtam a reklámfilmforgatást, otthagytam mindent, csak hogy vele lehessek, pedig tudtam, hogy soha többé nem fognak hívni fotózásokra. Szerencsére manökenként tovább tudtam dolgozni. Bodrogi Gyula unokája, Enikő Bodrogi Gyulát egy szem fia, Ádám ajándékozta meg unokákkal, akik már tinédzserek. Bence pár évvel ezelőtt egy műsorban azt mondta, leginkább azt szereti nagyapjában, hogy nagy szíve van, Enikő pedig azt mesélte, amikor elhangzik Bodrogi neve, sok gyerek elcsodálkozik, hogy Süsüt az ő nagypapája szólaltatja meg.