Az 1939-ben, a Dunához oly közel elhelyezett ereklyés országzászlónak a talapzata a rákövetkező évben egy áradás következtében megsemmisült, a rendbe tételére négy évet kellett várni a városnak, de a felavatására még többet, erre csak 2008. június 6-án kerülhetett sor. A rendszerváltást követően a Váci Városvédők- és Városszépítők Egyesülete szinte azonnal szorgalmazta az ereklyés országzászló rendbetételét. Az ünnepi eseményt a város önkormányzata mellett az egyesület szervezte. Az emlékhelyet a történelmi egyházak képviselői szentelték fel. (Beszámoló az eseményről a VácOnline -on. ) Vác Város Önkormányzata és a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete által szervezett program fővédnökségére dr. Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspökét kérték fel, aki örömmel vállalta ezt a feladatot. Rajta kívül Fónagy Miklós református esperes, Csuka Tamás, nyugalmazott református tábori püspök és Detre János evangélikus lelkész áldotta meg az országzászlót, amelynek talapzatában a történelmi Magyarország vármegyéjének földjét helyezték el.
A földet Moys Csaba tíz év alatt gyűjtött össze a vármegyék területéről. E földeket a Váci Huszár- és Nemzetőr Bandérium tagjai hozták díszlépésben a megemlékezésen résztvevők pedig egy közös urnába helyezték a földdarabokat cserépedények segítségével. Az ünnepi, egykori címeres magyar zászlót három díszlövés kíséretében húzták fel a Duna-parton. Az egyházak képviselői ezek után megáldották a zászlót. A fővédnök, dr. Beer Miklós a történelmi múlt és az elődök szellemi, lelki örökségének szimbólumaként emlegette a lobogót és az emlékhelyet. Környékünkön csak Zebegényben, Nagymaroson van tudomásunk országzászlóról A nagymarosi talapzatába a következő Arany János idézetet vésték: "E becses zászlónak, a hazának, Védelmében hányan elhullának! Vérökben a rúdját hányszor megfereszték. " *** 2010. óta a Nemzeti Összetartozás Napjaként emlékezünk meg az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójáról. Az egyik szép eredményről így emlékezett meg e napon Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet, a KINCS elnöke: Ha létezik fontos üzenete a ma számára Trianonnak, akkor az a magyarság demográfiai mutatóinak javulása lehet.
"Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet. " Juhász Gyula: Trianon /Részlet/ Június 4-e ezeréves történelmünk legfájóbb, legnehezebben megemészthető napja, 1920-ban ezen a napon vált véglegessé, hogy elcsatolják területünk és lakosságunk ⅔-át, valamint idegen fennhatóság alá kerül legszerényebb számítások szerint is 3 és félmillió magyar, ami fele a trianoni határon belül maradt magyar népességnek. Nincs még egy ország, amelyet ekkora tragédia ért, hiszen egy 283. 000 km2-es közép-európai nagy államból egy életképtelen, lakosságától, energiaforrásaitól, bányakincseitől, fájától, hegyeitől, épített környezetétől, egyetemeitől megfosztott, 93. 000 km2-es, kis államot hozott létre a nagyhatalmi akarat. Az egységes, Kárpátok rajzolta földrajzi és történelmi határunkat megszüntették, az a harmónia, amit a medence jelentett, éppen százegy éve megszűnt. Annyi engedtessék meg, hogy legalább fájjon, tán Illyés Gyulától származik az a híres mondat: magyar az, akinek fáj Trianon.
Miről jutott eszembe mindez? Járványveszély ide, járványveszély oda, a magyar kormány megtartja Trianoni megemlékezéseit, erre utal az MTI mai közleménye Gulyás miniszter szokásos kormányinfójáról: "A Trianon századik évfordulója alkalmából szervezett megemlékezések június 3-7. között szigorú szabályok mellett megtarthatók – mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki online sajtótájékoztatóján. A tárcavezető kiemelte: június 4-én az Országgyűlés emlékülést tart, ezen a köztársasági elnök mond beszédet. Más eseményeket is szerveznek, a miniszterelnök is beszédet tart majd – közölte. Hozzátette: a trianoni emlékmű átadását viszont elhalasztják, erre augusztus 20-án kerülhet sor. Hangsúlyozta: a száz éve történt esemény nemzeti tragédia, és nincs más nemzet, amely hasonló csonkolást túlélt volna. Ugyanakkor ma Magyarország erősebb, mint bármikor az elmúlt száz évben, a nemzeti közösségek túlélték a többszöri elnyomást, a nemzetpolitikát új alapokra helyezték, és a kapcsolatok ma sokkal élénkebbek a nemzetrészekkel – fogalmazott. "
Türelmesen vártak, és a reményt nem adták fel. Deákkal együtt vallották, hogy "amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszahozhatja, de amiről a nemzet – félve a szenvedéstől – önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig kétséges. " (1861) Az első országzászló a budapesti Szabadság téren (1928) és a tokaji országzászló (1935) A trianoni határon belül – egy magára valamit adó település – országzászlót emelt, egy kis dombon félárbocra eresztett angyalos, középcímeres zászlót, a domb belsejében a történelmi Magyarország vármegyéiből, de legalább a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Délvidékről és az Alpokaljáról származó földet helyeztek el, mely az összetartozás szimbóluma azóta is. Az Országzászló Mozgalmat 1925-ben hirdette meg egy erdélyi, örmény politikus, Budapesten 1928-ban állították fel a Szabadság téren, az elsők egyike volt. A fővárosi emlékmű mintájára a harmincas években háromszáznál is több országzászlót állítottak, s ez idő tájt készült egy váci is. A talapzata homokkőből készült, egy négyzetes hasábra egy csonkagúlát állítottak, a város felőli oldalon pedig egy faragott, színezett címer helyeztek el.