NKF-62. "Ez jó mulatság, férfi munka volt! " Vörösmarty Mihály költészete - YouTube
Fogjunk hát össze, becsüljük és tiszteljük egymást – mert csak így leszünk erősek! Éljünk és cselekedjünk ebben a szellemben! Legfőképpen a hazánkért és mindannyiunk által szeretett városunkért! Kedves Ünneplők! Azért kérem és hangsúlyozom ezt most különös erővel, mert városunk ebben az évben megint nagy dolgokat vitt véghez. Mondhatjuk nyugodtan: különösen nagy dolgokat. Évtizedek nem hoztak ilyen eredményeket a múltban. Amit alkottunk, mindnyájunk jelenére és jövőjére nagy hatással van. Legyünk büszkék minderre! Legyünk büszkék a közös erőfeszítésekre! Szerénytelenség nélkül és valamennyiünk nevében mondhatom: ma, 2020. augusztus 20-án, István király ünnepén van miért kezet fognunk egymással és mondhatjuk egymás szemébe nézve Vörösmarty Mihályt idézve: Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet!
A vers végső eszmei mondanivalója, hogy saját hazánk (nem háború, hanem a nemes szellemi harc által való) felemelésével az egész emberiség boldogulását segítjük. És ha az emberiség ügyét szolgáltuk, akkor jól töltöttük el az életünket. Egyéni sorsunk alakulhat tragikusan, meghalhatunk, de ha hozzákapcsoljuk sorsunkat a nemzetéhez (egy halhatatlan közösség sorsához), és azon keresztül az emberiség sorsához is, akkor munkánk, művünk révén halhatatlanná válunk. Ez a fausti gondolat a vers végső tanítása, amelynél pozitívabb és hitelesebb erkölcsi programot a későbbi, sokkal kiábrándultabb korszakok azóta sem tudtak megfogalmazni. Az utolsó sor – "Ez jó mulatság, férfi munka volt! " – az idők során szállóigévé vált. Bizakodás, férfias öntudat és emelkedett érzésvilág csendül ki belőle. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Szent István a hit megőrzését tette az első helyre. A hit ad erőt a keresztény élethez, a reményhez és a szeretethez, az újrakezdéshez. István királynak azonban nem ez az egyedüli és maradandó a tettei közül. Ugyanennyire fontos volt népünk fennmaradása szempontjából a stabil, jól működő állam megalapítása. Ha ezt elmulasztotta volna, elsöpört volna bennünket a történelem. Éppen ezért költőink is sokszor fordultak hozzá: "Hol vagy István király? " – tette fel a kérdést egyik versében Juhász Gyula még az első világháború kitörésekor, míg a világégést követően Babits Mihály pontosan ugyanezekkel a szavakkal idézte meg a nagy uralkodót. A Szent István által felépített államszervezet évszázadokon át biztosította a stabilitást. A biztonságot, a kiszámíthatóságot és az egyenletes növekedést. Ezek máig a jó állam alapkövetelményei. A jó állam persze mást jelentett István korában és ma. Akkor a király bölcs döntésén múlott, hogy megosztja-e a hatalmat, ma ez a demokrácia lényege. Tisztelt Sümegi Ünneplők!
Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Írja Vörösmarty a Gondolatok a könyvtárban című művében. És hogy kik számunkra a "legnemesbek"? Kutyáink, és árva kutyáink, az Ebárvaház mentvényei, akiknek igyekszünk minden jót megadni. Küzdött értük minden kedves lelkű ember, aki a barkácsnapon részt vett, és az idejéből akár csak egy fél napot is arra szánt, hogy a kis gazdátlanok melegben tölthessék a telet, szárazon, szélvédett helyen. Négy család érkezett a házépítésre, melyek férfitagjait azonnal munkára fogta a csapat. Hatalmas volt a lelkesedés, és őszintén vidám a munkaerő, így igazán produktív napot zárhatott a társaság. Még az idő is a házépítőknek kedvezett, mintha hozzá kívánna járulni az ebek boldogságához. A 20 fokos, napsütéses meleg igazán ritka október közepén, így bizton állíthatjuk, hogy nem a véletlen műve lehetett. Gőzerővel folyt a munka, kalapálás, fűrészelés, fúrás-faragás, egy-egy csicsergő gyermek, sétából visszatérő kutyus felbukkanásával alkalmanként.
Azt a hazát, amelyet a nagyvilágban bárhol élő magyar emberek hite és ereje éltet, anyanyelve testesít meg. Immáron több mint ezer esztendeje. Nézzük, mi is történt 1020 évvel ezelőtt: 1000-ben, az év valamelyik utolsó napján, feltehetően december 25-én – a magyar történelemben először – koronázási misére gyűlhettek össze az ország legfőbb méltóságai, amit az első esztergomi érsek, Domonkos celebrált. Az a fej-ékszer, amit akkor István fejére tettek, hatalommal ruházta fel viselőjét, aki a királyi címmel együtt apostoli jogot is nyert az ország egyházszervezetének kialakítására. Szent István koronázásának napja tehát a Magyar Királyság, a magyar állam születésnapjának tekinthető, a mai nap, augusztus 20-a pedig István szentté avatásának évfordulója. Az államalapítás művét kiteljesítő Szent István királyunk nem a német-római császártól fogadta el a koronáját – mert az politikai hűségesküt és a függetlenség csorbulását jelentette volna-, hanem II. Szilveszter pápától. Érdekességként hadd idézzem Szent Hartvik legendáját, mely szerint az Úr e szavakkal utasította Szilveszter pápát: "Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában hozzád ismeretlen nemzet követei jönnek, akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát követelnek.
Így aztán abbahagyja a milliók nyomorán való töprengést, és leszűkíti a problémát az egyén tennivalójára. Elhangzik a harmadik és legnagyobb, legáltalánosabb kérdés, és választ is kapunk rá: Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. A kérdésre tehát először egy általános értelmű választ ad Vörösmarty. Két magasztos sorral utal arra, hogy az ember az eszmények megvalósítására született: Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen, És ha egyszer az a feladatunk, hogy megvalósítsuk a nemes eszméket, akkor nem maradhatunk tétlenek, nem élhetünk hitvány restségben, tunyaságban, megelégedve azzal a posványos élettel, ami jelenleg adva van: S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? A jobb felé törekvés a cél. A teljes boldogság soha nem fog megadatni mindenkinek, de mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy a jobb felé törjön. Ez az élet célja, ez teheti boldoggá az egyes embert is.
Önzetlenségük új otthonhoz juttatta Cloét, Pepét, Artúrt és még sok más ebet, akik időközben otthonra leltek, és átadták menhelyi lakjukat néhány újabb bizakodó beköltözőnek. Hiszen szerencsére a menhelyi csapat egy része hamar cserélődik, esélyesek és esélytelenebbek is gazdára lelnek, így számukra biztosított télen is az otthon melege. A többiek számára pedig itt ez a remek csapat, akik mindig áldozatkészen jelentkeznek az újabb bevetésre. BZS